Végre megkaptam a szülinapi ajándékomat. Nem mondom sokat kellett várni rá. Végülis mintha tegnap lett volna...

Nagyon jó volt csak azt nem értem apa miért volt annyira kiborulva azon, hogy nekem a hajóhinta tetszett a legjobban. Volt ott mini dodgem is. Nagyon tetszett, ahogyan körbe-körbe mentem, amíg a többiek össze-vissza autókáztak. Néha koccantunk is, és utána döbbenten vártuk, hogy mi fog történni, mert egyik autó sem mozdult semerre. Amíg mi csodálkoztunk, a többiek természetesen élvezték tovább, amíg le nem járt az idő. De nem baj, mert legközelebb megint kaptunk zsetont. Igaz utána már nem akart adni a néni, csak kicsit nem figyelt és mégis a kezembe nyomta, én meg szaladtam az autóhoz. Amikor megint lejárt az idő, akkor természetesen már csak sírva voltam hajlandó elhagyni a helyiséget. Voltunk még a tréfás dzsungel vasúton is. Ott azt mondtam apának, hogy nem félek, de remélem nem vette észre hogy belemarkoltam a combjába a sötétben. Aztán kipróbáltam a hajóhintát. Utána felültem a dzsungel buszra, majd kipróbáltam a hajóhintát. Találtunk ott egy kézzel hajtható vonatot, ami után természetesen ki akartam próbálni a hajóhintát. A tűzoltós játék anya szerint tetszett nekem, de apa nagyon unta. Lehet, hogy jobb lett volna inkább tényleg a hajóhintára ülni.

A tükör útvesztő is jó volt, de az elvarázsolt kastélyba többször visszamentünk. A dadogós szék és az asztal nagyon mókás volt. De a pörgettyűs székkel a frászt hoztam a szüleimre, míg a közönség szinte fetrengett a röhögéstől. Na jó, én is betojtam egy kicsit...

A süppedős lépcsőben meg az volt a legjobb, hogy anya előtt mentem és engem kibírt, ő meg mindig majdnem orra bukott, mert nem tudta melyik lépcső fog eltűnni.

A mesecsónakra nagyon sokat kellett várni, de legalább fogalmam sem volt miket látunk, mert se chuggington, se suzy autó (Verdák) nem volt közöttük. Legalább Némó elúszott volna alattunk.

A csónakázás után kedvet kaptam egy kis hajóhintához.

Amikor hazafelé indultunk tudatni akartam a szüleimmel, hogy máskor is szeretnék jönni, ezért a kijáratnál üvöltve lefeküdtem a földre, mire szégyenükben a többi ember előtt, megígérték, hogy máskor is elhoznak. Sz'al jó kis nap volt...