Ezúttal a naplómat költöztettem el a már ismert www.fodorkorinna.hu oldalra.
A bejegyzések közvetlenül a http://www.fodorkorinna.hu/naplo/?page_id=6 linken érhetők el.

Ma megünnepeltük Dani 4. szülinapját. Nagyon sok finomság volt. Játszottunk sokat, és voltak feladatok is, amiket ha jól megoldottunk ajándékokat kaptunk. Nagyon tetszett amikor körbe-körbe kellett menni székek körül és amikor elhallgatott a zene le kellett ülni, de egyel kevesebb szék volt mint ahányan voltunk. Én nagyon ügyes voltam benne. Aztán kellett kosárra, dobni, kapura rúgni stb. Nyertem egy memória játékot, egy cukorkát és egy nyalókát. A nyalókát azonban a Dani elvette, és én nagyon szomorú lettem miatta. De később kaptam egy másikat. Volt olyan játék is amikor kéz nélkül kellett sütit enni. Gondolom mondanom sem kell, hogy ebben is én jeleskedtem leginkább.
Dani tortája is nagyon finom volt, de úgy vettem észre a vendégeket jobban érdekelte a torta, mint az ünnepeltet. Legalább több maradt nekünk :)
Én saját kezüleg készítettem neki szülinapjára egy memőria játékot, és sütit is sütöttem neki, ami mindenkinek nagyon ízlett.

 

Néhány hete volt fotozás az oviban és ma végre megérkeztek a képek.
Szerintem tündéri vagyok rajtuk :)

K: – Ha egy kézzel fogom meg a labdát és rácsapok a másikkal, és így kicsavarom, akkor  eltünnek a pöttyök.
A: – Hova tűnnek róla a pöttyök?
K: – Gergebe

Tegnap este bújócskáztunk apával. Ő nagyon jól el tud bújni, a legtöbb alkalommal nem találtam meg. A keresésben is tehetéges, mert még akkor is megtalált, amikor a szoba közepén lévő székben ültem és becsuktam a szemem. Nem beszélve arról, amikor bebújtam az ágyamba és az arcomat a párnába nyomtam. Nem gondoltam volna, hogy ott rám fog találni. Elképzelni nem tudom, hogyan látott meg, mert én nem láttma őt.

A: Szeretlek!
K: Én is szeretlek!
A: És még kit szeretsz?
K: Apát
A: És még?
K: Pityu papát.
A: És még?
K: Tóni papit
A: És még?
K: A fogaskerekűt!

K: Rosszat álmodtam!
A: Mit álmodtál?
K: Zsuzsi maminál volt egy félelmetes fogas. És Zszuzsi mami nagyon megijedt tőle.
 

„A lövöldözés veszélyes dolog, de csak kicsit veszélyes, ezért lányok is lövöldözhetnek”

Azért itt még nem tartunk, de a művésznő újabb alkotással örvendeztetett meg bennünket. A kiállítást már szervezzük.

K: Itt van a pocakomban a testvérem. Attilának hívják.
A: Mikor fog megszületni?
K: 5 perc múlva
 

Rosszul tudok szagolni. (eldugult az orra)
 

K: Anya, Te vagy a lufim! – Átöleli az anyját – Viszem a lufimat.
A: Hova?
K: A nagyanyámhoz!
 

Pityu papától kaptam még szülinapomra egy babaszobát. Ezt anya berendezte nekem, és beköltözött Eperke.

Tegnap felmentünk a Normafához. Nagyon jó idő volt, ezért elég sokan voltak. Van ott egy játszótér, csak sajnos elég nehéz feljutni a játékokra, amikor ennyien vannak. De nem aggódtam, mert mire mindent kipróbáltam, addig megérkezett az egyik volt bölcsistársam, Dani az anyukájával. Ő jár fociedzésre, és kapott egy stoplis cipőt. Hozott labdát is és fociztunk egy kicsit együtt, de leginkább lelépett és odament idegenekhez focizni. Amikor elég volt a focizásból, akkor főztünk husit az egyik vakondtúráson. Találkoztunk egy bácsival, aki Villám McQueen-es sárkányt eregetet. Akkorákat sikongattam, hogy remélem a szüleimnek is leesett, hogy nagyon tetszik.
Hazafelé menet mindenkit elneveztünk stopli fejű palacsintának, és közben jó nagyokat kacagtunk.

Ma Vácon jártunk. Először körbejártuk a halastavat, közben dobáltam köveket a vízbe. Néha odajöttek a kacsák, mert azt hitték etetni akarom őket. Mit gondolnak? Én is tudok már egyedül enni. Oldják meg, és hagyjanak végre játszani, mert eltalálni azért nem akartam őket.
A ligetben gyűjtöttünk sok szép falevelet. Majd alkotok itthon belőlük valamit.
Aztán bementünk a városközpontba, és elmentünk ebédelni. Hogy az ebédet ledolgozzam, elmotoroztam a komp kikötőig. Ott megint dobáltam köveket, de itt nem elég, hogy megint megzavartak a kacsák, már sirályok is voltak. Eddig azt hittem csak a szülők nem engedik a gyerekeket játszani.
Anyáék örömére kiszúrtam, hogy van a közelben egy játszótér. Autógumiból csináltak oda hintás. Nagyon kényelmes volt. Amikor ők megunták, hogy én hintázom, tovább mentünk és a főtéren bementünk a Váci Csokizóba. Na, ez egy jó hely. Végre nem untam halálra magam, amíg ők kávéznak. Volt egy kis sarok, ahol nagyon sok játék volt. Ilyen kéne minden kávézóba. Kaptam nagyon finom csoki tortát. Miután kijöttünk, meghallgattuk a kis harangokat, hogyan zenélnek minden órában. Azaz csak négykor hallgattuk meg, pedig én szerettem volna megvárni az ötórait is.
A romok között azt játszottam, hogy motorverseny-pályán vagyok.

Korinna ma reggel egyszer csak megjelenik a nappaliban letolt nadrággal. Letépi magáról az éjszakai pelenkát és egy óriási mozdulattal kihajítja az előszobába. Majd mint aki jól végezte dolgát, előveszi a bilit, ráül és ölébe veszi a laptopját.
Hát igen, a mai gyerekeknek már annyi dolguk van, hogy még „sz@rni” sincs idejük. :)

Megint kreatívkodtunk a csoporttárssakkal.

A felső csigát és sünit készítettem én, a bagoly pedig közös alkotás az ovistársakkal.

Retro estet tartottunk és előkerült a diavetítő. A Piroska és a farkas volt műsoron. Lefekvésnél én is meséltem a szüleimnek:

Zsiri megharapta a farkast. Aztán a farkas megharapta a katicát. Majd ment a doktornénihez. Ezután hazament, megitta a kakaóját, levette a szemüvegét, betette a tokjába, és kész, ment aludni.

Megalátogattuk ma a halakat a Tropicariumban. Nagyon vártam, hogy végre élőben is láthassam Némót és Senillát. Nagyon sokféle halat láttunk. Sajnos Senilla nem volt sehol. De voltak teknősök, békák és még majmok is. Legjobban a cápás és a Némós akvárium tetszett. Volt egy nagy akvárium amiben rájákat lehetett simogatni. Be lehetett mászni egy csőbe és akkor a fejem fölött úsztak el a halak. A cápának (Protkónak) nagyon sok foga van. Ő is a fejünk fölött úszkált. A Tropicariumhoz tartozó boltban pedig végignyomogattam az összes csipogó gumihalat. Biztos mindenki nagyon örült neki. Tropicarium után pedig vezettem a Suzy autót.

Voltunk ma az Új Buda Centerben, vasútmodellkiállításon. 4000 m2-en voltak terepasztalok sok-sok vonattal. Az egyik terepasztalon olyan gőzösök közlekedtek, aminek volt hangja és füstje is. Egy másik tereben pedig távirányítós autókkal versenyeztek (drifteltek). Azt nagyon sokáig néztem. Apa megígérte, hogy egyszer kapok majd egy ilyen autót.




 

Faleveleket festettünk az oviban.

Két új video került fel az indavideora.

 

Festés volt az oviban.

K: – Főzök neked cappuccinot. Van benne egy kis nem finom.
A: – Mi van benne?
K: – Sok minden van benne. Gyógyszer, alma, banán, és béka.

A weboldalamra újabb képek kerültek fel, illetve 3 videóval bővült az indavideo is.

Végre megkaptam a szülinapi ajándékomat. Nem mondom sokat kellett várni rá. Végülis mintha tegnap lett volna...

Nagyon jó volt csak azt nem értem apa miért volt annyira kiborulva azon, hogy nekem a hajóhinta tetszett a legjobban. Volt ott mini dodgem is. Nagyon tetszett, ahogyan körbe-körbe mentem, amíg a többiek össze-vissza autókáztak. Néha koccantunk is, és utána döbbenten vártuk, hogy mi fog történni, mert egyik autó sem mozdult semerre. Amíg mi csodálkoztunk, a többiek természetesen élvezték tovább, amíg le nem járt az idő. De nem baj, mert legközelebb megint kaptunk zsetont. Igaz utána már nem akart adni a néni, csak kicsit nem figyelt és mégis a kezembe nyomta, én meg szaladtam az autóhoz. Amikor megint lejárt az idő, akkor természetesen már csak sírva voltam hajlandó elhagyni a helyiséget. Voltunk még a tréfás dzsungel vasúton is. Ott azt mondtam apának, hogy nem félek, de remélem nem vette észre hogy belemarkoltam a combjába a sötétben. Aztán kipróbáltam a hajóhintát. Utána felültem a dzsungel buszra, majd kipróbáltam a hajóhintát. Találtunk ott egy kézzel hajtható vonatot, ami után természetesen ki akartam próbálni a hajóhintát. A tűzoltós játék anya szerint tetszett nekem, de apa nagyon unta. Lehet, hogy jobb lett volna inkább tényleg a hajóhintára ülni.

A tükör útvesztő is jó volt, de az elvarázsolt kastélyba többször visszamentünk. A dadogós szék és az asztal nagyon mókás volt. De a pörgettyűs székkel a frászt hoztam a szüleimre, míg a közönség szinte fetrengett a röhögéstől. Na jó, én is betojtam egy kicsit...

A süppedős lépcsőben meg az volt a legjobb, hogy anya előtt mentem és engem kibírt, ő meg mindig majdnem orra bukott, mert nem tudta melyik lépcső fog eltűnni.

A mesecsónakra nagyon sokat kellett várni, de legalább fogalmam sem volt miket látunk, mert se chuggington, se suzy autó (Verdák) nem volt közöttük. Legalább Némó elúszott volna alattunk.

A csónakázás után kedvet kaptam egy kis hajóhintához.

Amikor hazafelé indultunk tudatni akartam a szüleimmel, hogy máskor is szeretnék jönni, ezért a kijáratnál üvöltve lefeküdtem a földre, mire szégyenükben a többi ember előtt, megígérték, hogy máskor is elhoznak. Sz'al jó kis nap volt...





 




































 

Felkerült három újabb video az Indavideora.