Ma Vácon jártunk. Először körbejártuk a halastavat, közben dobáltam köveket a vízbe. Néha odajöttek a kacsák, mert azt hitték etetni akarom őket. Mit gondolnak? Én is tudok már egyedül enni. Oldják meg, és hagyjanak végre játszani, mert eltalálni azért nem akartam őket.
A ligetben gyűjtöttünk sok szép falevelet. Majd alkotok itthon belőlük valamit.
Aztán bementünk a városközpontba, és elmentünk ebédelni. Hogy az ebédet ledolgozzam, elmotoroztam a komp kikötőig. Ott megint dobáltam köveket, de itt nem elég, hogy megint megzavartak a kacsák, már sirályok is voltak. Eddig azt hittem csak a szülők nem engedik a gyerekeket játszani.
Anyáék örömére kiszúrtam, hogy van a közelben egy játszótér. Autógumiból csináltak oda hintás. Nagyon kényelmes volt. Amikor ők megunták, hogy én hintázom, tovább mentünk és a főtéren bementünk a Váci Csokizóba. Na, ez egy jó hely. Végre nem untam halálra magam, amíg ők kávéznak. Volt egy kis sarok, ahol nagyon sok játék volt. Ilyen kéne minden kávézóba. Kaptam nagyon finom csoki tortát. Miután kijöttünk, meghallgattuk a kis harangokat, hogyan zenélnek minden órában. Azaz csak négykor hallgattuk meg, pedig én szerettem volna megvárni az ötórait is.
A romok között azt játszottam, hogy motorverseny-pályán vagyok.